Előző bejegyzésünket a témában ott hagytuk abba, hogy a maratoni táv utolsó szakaszában versenyzőtársunk gél formájában pótolta a szénhidrátot, viszont hétköznapian fogalmazva nem ivott hozzá elég vizet, ezáltal mind az energiaellátó mind pedig a hőszabályozó rendszere felborult.
A szénhidrát az ez energiaforrás, amely szükséges ahhoz, hogy az úgy nevezett aerob energiatermelő rendszerünket életben tartsa. Az aerob energiatermelő rendszerünk alacsony és közepes intenzitás során működik, amikor elégséges mértékben tudnak az izomsejtek az „égéshez” szükséges oxigénhez jutni. Ekkor izmaink elsősorban zsírt „égetnek”.
Egy kis kitérő: ha egy pillantást vetünk csupán a két legfőbb energiát adó tápanyag, a zsírok és a szénhidrátok molekulaképleteire, már ránézésre is látszik a legfőbb különbség, hogy előbbiek több szénatomot tartalmaznak. Több szénatom „elégetéséhez” több oxigénre is van szükség, és amíg ez a sok oxigén rendelkezésre áll, addig az izmok zsírt „égetnek”. A sporttevékenység intenzitásának növelésekor egy idő után bekövetkezik az az állapot, amikor az izomsejtek kevesebb oxigénhez jutnak, mint amennyi a zsírok rengeteg szénatomjának az elégetéséhez szükséges lenne, relatív oxigénhiány lép fel. Ennek az oxigénhiányos állapot kialakulásával párhuzamosan exponenciálisan növekvő mértékben fordulnak az izomsejtek energiaforrásként az szénhidrátok felé, amelyeket viszont a zsírokkal ellentétben – glikogénként – csak véges mennyiségben tud raktározni a szervezetünk. Amikor az izomsejt már végképp nem jut oxigénhez, bekapcsolódik az anaerob energiatermelő rendszer, amely már csak szénhidrátból képes energiát szolgáltatni meglehetősen rövid ideig és igen alacsony hatékonysággal. Lerövidítve, és leegyszerűsítve a tananyagot 1 kg raktárzsír egy ironman távú triatlonverseny teljesítéséhez is bőven elegendő energiát szolgáltat! Még a legedzettebb, legaszkétikusabb megjelenésű sportoló szervezete is több ironman távú verseny teljesítéséhez elegendő zsírt tartalmaz. Az igazi kihívás az, hogy a rendkívül hatékony aerob energiatermelő rendszert életben tartsuk, mert igencsak megéri életben tartani!
Az alábbi hasonlat szemlélteti leginkább az egyes energiatermelő rendszerek hatékonyságát: egy glükóz (legegyszerűbb szénhidrát) molekulát anaerob módon elégetve 2 lépésnyi energiához jutunk, ugyanezen molekulából az aerob energiatermelő rendszerünk már 38 lépésnyi energiát állít elő, míg zsírmolekulákból az aerob energiatermelő rendszerünk 460 lépésnyi energiát szállít le az izmaink részére! A gond csupán az, hogy a zsírok elégetéséhez nemcsak oxigénre van szükség! „A zsírok a szénhidrátok tüzében égnek el!”Az állóképességi sportokat űzők bibliájának egyik legjelentősebb megállapítása! A citrát-kör pontos működésének és a zsírmolekulák oda való eljuttatásának részletes leírását most mellőzném, de higgyétek el, hogy a zsírmolekulák végső pusztulásának (de sajnos keletkezésének) is az a más néven Szentgyörgyi-Krebs ciklusnak nevezett zseniális kis szerkezet a helye. A citrát-kör folyamatos „pörgetéséhez” csakis a szénhidrátok tudják szállítani az egyik „résztvevőt” (oxálecetsavat). Tehát a rendkívül hatékony, egy zsírmolekulából akár 460 lépésnyi energiát szolgáltatni képes aerob energiatermelő rendszerünk életben tartásához az oxigén mellett szénhidrátra is szükségünk van! Akár előbbi, akár utóbbi elfogy, megszűnik működni ez a csodálatos erőmű, és kialakul az általam „delíriumnak” nevezett, rendkívül kellemetlen jelenség: drasztikus teljesítményromlás, szédelgés, rosszullét.
Folytatása következik!
Te az edzéssel foglalkozz, a frissítést bízd az Enduraid-re!
コメント